***PSZIHO*** Ne Bánts, mert az Senkinek sem jó!

,,Az erőszak, ha van más választás, erkölcstelen. Az erőszak, amikor nincs más, a túlélés."
 
     'A gyereknek nem árt a verés.' Verni kell, hogy engedelmes legyen' - ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallunk nap, mint nap a társadalomban. Tényleg jó, ha az embert gyermekkorában verik? Sok mellette szóló érvet hallani, pedig kutatások is bizonyítják, hogy a gyerekkori bántalmazás nem csak káros, de a későbbiekben hatása is van.
 
    Ezeknél az embereknél fedezhetőek fel először, felnőtt avagy serdülőkorban, a szorongás illetve stressz tünetei. Van, olyan körülmény, ahol az erőszak megengedett? Véleményem szerint nincs. Ha a szülő bántalmazza a gyerekét, könnyen hiheti, hogy ezzel megneveli, de feltehető egy kérdés. Mi a valószínűbb? Az, hogy a gyerek megjegyzi, hogy ezt nem szabad csinálni vagy az marad meg benne, hogy a szülője csak veri őt?
  
    Amikor erőszakkal bántalmaznak egy gyereket, akkor az ütés pillanatában valószínűleg ő arra figyel, hogy mennyire fáj neki és, hogy ne üssön az anyja/apja többet. Nem azon gondolkozik, hogy ő azt a bűntettet nem követi el többször.
 
    Gondoljunk bele, milyen lehet az embernek úgy hazamennie az iskolából, hogy állandóan fél, vajon milyen okot találnak otthon, hog megverjék. Ha a szülő a tiszteletet akarja kivívni ezzel, javaslom találjon más módszert.
   
    Későbbiekben könnyen előfordulhat, hogy az ilyen családok hamarabb széthullanak, mint azok, ahol nem fedezhetőek fel a bántalmazás tünetei. ,,A kutatók egyértelmű elváltozásokat találtak az öngyilkosságot elkövetett emberek közül azoknak az agyában, akiket gyerekként bántalmaztak. Ez segít megmagyarázni, hogy a gyerekkori bántalmazás – például a szexuális visszaélés vagy a súlyos elhanyagolás – miért okoznak depressziót, más mentális egészségügyi következményeket vagy öngyilkosságot" - írja a VITAL (http://www.vital.hu).
     
Ha olyan drasztikus gondolatok fordulnak meg a bántalma- zott fejében, mint az öngyilkosság, akkor cselekedni kell. Érdemes az erre utaló tünetekre, jelekre figyelni. Ezek az emberek nem mondják ki nyíltan, hogy ,,Figyu én meghalok jó?", hanem jeleket küldözgetnek esetleg a hozzájuk közel álló családtagoknak, barátoknak.
   
    A fizikai bántalmazásnál rosszabb már csak a lelki sérelem lehet. Fényévekkel lekörözi a fájdalom listán a fizikai sérelmeket, hiszen a fizikai sérüléseket összeöltik, megműtik, kezelik sőt akár eltüntetik. A lelki bántalmakat az ember örökké őrzi, sosem felejti el, ezt érdemes megjegyezni. Bár az már magán a személyes múlik, hogy felidézi e a rossz emlékeket és a vele együttjáró fájdalmat vagy túllépve rajta éli az életét. Ezekkel az ember együtt nő fel, él, csak úgy mint egy maradandó égési sebesüléssel.
   
    Még is hiába íródott meg ezernyi cikk ebből a témából, igyis száz meg száz családban nem hogy előfordul, hanem még helyes- lik is a gyermekverést. Lelki bántalmazásnál simán megduplázhat- juk ezt a számot. Lehet ellene tenni? Természetesen lehetne, de nem egy embernek kell egy nap alatt megváltania a világot, közös együttműködés alapján el lehet érni magasab  célokat. Együttes erővel több mindenre vagyunk képesek - ugye már hallottuk ezt a mondatot?
    Néha más helyébe kellene képzelnünk magunkat, hogy tudjuk mennyire helyes ahogy bánunk vele. A szülők ezt nem teszik meg, ami oda is vezethet, hogy a gyereke elhidegül tőle és kialakítja a saját életét kitaszítva ebből őt. Évekkel később annyit vesznek észre a szülők, hogy már azt sem tudják, hogy mi a gyermekük kedvenc színe nem hogy tudnák azt, hogy mivel tölti a gyerek az idejét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy bántalmazás is közrejátszik ebben, akkor a gyermeknek már a bizalmába sem tud lassacskán férkőzni. Abba bele sem gondol, hogy milyen hosszútávú hatásai lehetnek ennek. 

• Depresszió 
• Öngyilkossági gondolatok 
• Bizalmatlanság 
• Eltávolodás
• Túlzott stressz
  • Trágár szóhasználat bővülése
  • Önbizalomhiány
  • Akaraterő gyengesége
  • Negatív világlátás
  • Pesszimizmus
  • Magába forduló stílus 
  • Egyedüllét 
  • Magányosság

  

    A későbbiekben előforduló hatása attól is függ, hogy kinek milyen a lelki állapota, vagyis, hogy az adott személy milyen erős testileg illetve lelkileg. Ez személyiségfüggő pont ezért. Aki gyengébben kezeli ezeket a helyzeteket, azoknak a későbbiekben nagy harcra lesz szükségük, hogy túllépjenek ezen, ezek azok általában, akik hagyják magukat, nem szólnak egy szót sem csak engedelmeskednek. 

Ezekért imádkozom - még ha hinnék is istenben... -, hogy tanulják meg, hogy hogyan védjék meg magukat, hogyan álljanak ki önmagukért. Szülőkkel szemben ugye kell az a bizonyos tisztelet, de ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy nem szólalhatsz fel saját biztonságod érdekében. Az erősebb, akaratosabb természetű egyedek, vagy megedződtek az évek során vagy alapból a természetűk ilyen a kezdeteknél fogva.
   

    Nem feltétlenül..., de náluk fordul elő, hogy rideg álca mögé bújnak. Így védve magukat, az őket ért támadásoktól. 

   Végezetül a legfontosabb kérdés maradt hátra!
   Hogyan képesek egyesek egy még fejlődésben lévő gyermeket bántalmazni? Nem hogy nem segít rajta, de csak hátráltatja őt a fejlődésben. Szintiszta kegyetlenség.